- 05. 31.
Alig aludtam valamit, rettenetes rémálmom volt. Az egész olyan kusza volt, szinte érthetetlen. Olyan volt mintha Petert láttam volna álmomban de nem úgy ahogy általában. Másképp nézett ki, mintha nem is evilági lenne. Szürke szárnyak piros szemek, nem is tudom – lehet kezdek megőrülni. Szóval ebben a formában láttam és egy kisbabát láttam. Nem is tudom elmagyarázni, de lehet csak a körülmények miatt álmodok hülyeségeket.
Elég későn keltem fel, már dél van. Nem soká megint vasárnapi ebéd. Semmi kedvem hozzá. Meg nehezemre is esik a jópofizás a tegnap hallottak után. Rengeteg kérdést tudnék hozzá vágni nagyapámhoz. Például, hogy miért találkozgatnak egy eldugott alagútban ha elvileg ellenség a két család? Pláne úgy, hogy nem is tűnt úgy mint hogyha haragban lennének. Persze tartsuk titokban, könnyű mondani. Nem értem. Aztán miután haza értem és mentem a szobámba még hallottam egy telefonbeszélgetést nappaliból. Nem tudom ki volt a túlvégen de nagyapám ezt mondta a telefonba: - George ma éjjel aludjon el. De Elena nem tudhatja meg, tűnjön balesetnek.
Nem értem ezt sem. Úgy tudtam, hogy nagyapám bíró. Ezt utálom, hülyének néznek és elvárják hogy az estjeiken és ebédjeiken vágjon az ember jó képet.
Basil naplója: 2001.06.01.
Az éjszaka sötét volt, mint mindig, de most valahogy még nyomasztóbb. A tegnapi események után nem tudtam nyugodtan aludni. Az álmom ismét kuszának és zavarosnak tűnt, mintha egy másik világba csöppentem volna, ahol minden ismerős, mégis idegen.
A reggel lassan köszöntött be, de én már órák óta ébren voltam, gondolataimban a tegnap hallottakat forgattam. A vasárnapi ebédre való készülődés közben próbáltam összerakni a fejemben a puzzle darabkáit. Miért találkozgatnak titokban nagyapám és Elena, ha a családjaink közötti ellenségeskedés olyan mély? És miért érzem úgy, hogy valami nagyobb terv részesei vagyunk, amiről senki sem árul el semmit?
A nappaliban ülve, a család többi tagjával együtt, próbáltam figyelni a beszélgetésekre, de a gondolataim máshol jártak. A szemem sarkából figyeltem nagyapám minden mozdulatát, próbálva kitalálni, mit rejthet a szavai mögött. A "George ma éjjel aludjon el" mondat visszhangzott a fejemben, és egyre inkább úgy éreztem, hogy valami sötét történik a háttérben.
A délután folyamán elhatároztam, hogy utánajárok a dolgoknak. Első lépésemként Petra húgomat hívtam fel, hogy suli után találkozzunk az alagútnál. Ő is érezte, hogy valami nincs rendben, és együtt döntöttünk úgy, hogy megpróbálunk több információt szerezni.
– Brumi, mit gondolsz, ki lehet az a George? – kérdezte Petra, miközben az alagút felé sétáltunk, ahol tegnap hallottuk a beszélgetést.
– Nem vagyok benne biztos, de úgy tűnik, valaki, aki fontos lehet a család számára – válaszoltam. – Talán valaki, aki veszélyezteti a családunkat, vagy akadályozza a terveiket.
Ahogy az alagútban haladtunk előre, a sötétség és a hideg levegő csak fokozta a feszültségünket. A titkos ajtóhoz érve, óvatosan benyitottunk, és meghallottuk nagyapám és Elena hangját.
– A tervek szerint haladunk – mondta Elena. – De vigyáznunk kell, hogy Mia és Basil ne tudjanak meg túl sokat.
Nagyapám hangja komoly volt. – Igen, de George esete kényes. Ha nem vigyázunk, minden felfedhetővé válik.
Petra és én csendben visszahúzódtunk, és elindultunk vissza a felszínre. A felfedezett információk súlya nehezedett ránk, és tudtuk, hogy óvatosnak kell lennünk.
– Brumi, mit tegyünk most? – kérdezte Petra, miközben a villa felé sétáltunk.
– Meg kell találnunk ezt a George-t, és kiderítenünk, hogy mi a szerepe a történetben – mondtam határozottan. – És meg kell védenünk Miát és magunkat is.
A villa felé haladva éreztem, hogy a következő napok még több kihívást tartogatnak számunkra. De bármi is történik, tudtam, hogy Mia és én együtt fogjuk kideríteni az igazságot. A szerelmünk erősebb, mint bármilyen családi viszály vagy titok. És most, hogy egy újabb rejtély került elő, még inkább elszánt vagyok, hogy mindenre fény derüljön. A múlt sötét árnyai talán végre felszínre kerülnek, és talán megtaláljuk a válaszokat, amikre olyan régóta vágyunk.