Maszat előkerült
Két nappal később újra Brumi jött látogatóba. Most már kicsit jobban nézett ki, de az arca még mindig aggodalmat tükrözött.
– Mia, van valami, amit tudnod kell – kezdte halkan, miközben leült mellém. – Péterről kaptunk egy nyomot.
– Mi? Mit találtatok? – kérdeztem izgatottan.
– Egy régi raktárépületben tartották fogva. Sikerült kiszabadítanunk, de nagyon rossz állapotban van – mondta, majd mélyet sóhajtott. – Mia, valaki nagyon nem akarja, hogy kiderüljön az igazság. És ez a valaki a családodhoz köthető.
A szívem gyorsabban kezdett verni. – Mit értesz ezen?
– Peter elmondta, hogy hallott valamit, mielőtt elrabolták. Valami titokról, amit a családod rejteget. És úgy tűnik, ez a titok kapcsolódik ahhoz, ami anyáddal történt – felelte Brumi komoran.
– Mi ez a titok? – kérdeztem suttogva, de már sejtettem, hogy valami sötét és fájdalmas igazság vár rám.
– Még nem tudjuk pontosan, de Peet most biztonságban van, és mindent megteszünk, hogy kiderítsük. Tarts ki, Mia. Közel vagyunk az igazsághoz – mondta Brumi, majd szorosan átölelt.
Ahogy Brumi ölelésében álltam, éreztem, hogy az erőm visszatér. Sokkal magasabb volt nálam. Elvesztem a karjaiban. Olyan biztonságérzetet nyújtott az ölelése, amit csak apám mellett és anya mellett éreztem. Gyönyörű zöldeskék szeme karikákkal és zúzóódásokkal, de ami számomra a legfájdalmasabb, könnyekkel volt tele. Tudtam, hogy még hosszú út áll előttem, de nem voltam egyedül. Brumi és Peter mellettem voltak, és együtt szembe tudtunk nézni bárkivel és bármivel, ami az utunkba állt. Az igazság közel volt, és én kész voltam szembenézni vele, bármilyen fájdalmas is legyen