Újra találkoztunk Miával. Ám Angelo bácsi ránk talált, és megfenyegetett. Hazafelé osonva össze találkoztunk a húgommal és véletlenül újabb rejtélyekbe botlottunk ....
2001.Május 30.
Nem tudom, mikor voltam utoljára ilyen kimerült. A nappalok egybefolynak az éjszakákkal, és a gondolataim folyamatosan Mia és a családjaink körül forognak. Az aggodalom minden pillanatban ott lappang bennem, mint egy állandó, fojtogató árnyék.
Mia és én ma este találkoztunk az erdő szélén. Végre egy kis időt tölthettünk együtt, még ha titokban is. De ahogy a naplemente vöröses fényében sétáltunk, Angelo bácsi ránk talált. Az összetűzés elkerülhetetlen volt. Mia és én csak egymásra vágytunk, de a családjaink közötti ellenségeskedés minden próbálkozásunkat tönkreteszi.
Amikor végül sikerült elmenekülnöm, a szívem még mindig hevesen vert. Angelo megfenyegetett minket, és nem tudom, hogy mikor látom újra Miát. Az aggodalom, amit Peter miatt érzek, csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Peter, már három hónapja eltűnt, és a rendőrség semmire sem jutott. Mindig is a legjobb barátom volt, és a szívem megszakad a gondolattól, hogy valami rossz történt vele. Nem bírnám elviselni, ha baja esne.
Ahogy hazafelé osonok, a gondolataim Peterről és Petráról kavarognak. Petra végre szabad, de ő is ugyanazokkal a nehézségekkel néz szembe, mint én. Az utca sötét és csendes, ahogy az éjszaka mélyül, de érzem, hogy a veszély folyamatosan ott leselkedik ránk.
– Brumi! – hallom Petra suttogását a sarkon túlról.
– Petra! – válaszolok halkan, és sietve közeledek felé. – Minden rendben?
– Igen, de óvatosnak kell lennünk. Az egész család éber – válaszolja, ahogy mellém lép.
Ahogy együtt próbálunk haza osonni, felfedezünk egy rejtett ajtót a fal egyik sötét szegletében. Egy titkos alagút vezet le a mélybe, és úgy döntünk, hogy megnézzük, hová vezet. A sötét folyosó hideg és nyirkos, de a kíváncsiságunk erősebb, mint a félelmünk.
Amikor végre a folyosó végére érünk, egy hatalmas, díszes ajtó előtt találjuk magunkat. Hallgatózunk, és meghalljuk Elena Galfini és Vincent Brücher suttogó hangját.
– Nem lehet tovább titkolni a rokoni szálakat – halljuk Elena hangját. – Mia és Brumi nem érthetik meg, miért nem lehetnek együtt.
Vincent mély hangja válaszol. – Tudom, Elena. De a múlt titkai még mindig árnyékot vetnek ránk. Nem engedhetjük, hogy a fiatalok szenvedjenek a mi hibáink miatt.
Petra és én döbbenten állunk, próbáljuk feldolgozni a hallottakat. Úgy tűnik, hogy az igazság ennél sokkal bonyolultabb, és most már világos, hogy a mi kapcsolatunk is áldozata ennek az ősi viszálynak.
Ahogy csendben visszahúzódunk, a gondolataim csak még jobban összekuszálódnak. Mi lesz velünk? Hogyan tudjuk megoldani ezt a helyzetet? Egy dolog biztos: Mia és én együtt fogjuk kideríteni az igazságot, bármi áron.
– Menjünk, Brumi – suttogja Petra. – Még sok dolgunk van.
Bólintok, és elindulunk vissza a sötét alagúton. Tudom, hogy hosszú és nehéz út áll előttünk, de nem adhatjuk fel. A szeretetünk és a barátságunk erősebb, mint bármilyen családi viszály. És most, hogy egy újabb titkot fedeztünk fel, még inkább elszánt vagyok, hogy minden rejtélyt megoldjunk. A múlt sötét árnyai talán végre felszínre kerülnek, és talán megtaláljuk a válaszokat, amikre olyan régóta vágyunk.
Minden éjszaka, amit Mia nélkül töltök, csak arra emlékeztet, hogy mennyire fontos nekem. És talán, ha elég kitartóak vagyunk, a szerelem és az igazság győzedelmeskedhet a múlt árnyai felett. Csak reménykedni tudok, hogy a sors kegyes lesz hozzánk, és a titkok végre napvilágra kerülnek.